Lexikon

A látens narratíva fogalma a kultúratudományok, közelebbről a kulturális antropológia területéről származik, s olyan elbeszélést jelent, amely egy adott szövegben vagy szövegek csoportjának korpuszában manifeszt módon nem jelenik meg, ám azok értelmezése nem vagy csak töredékesen valósulhat meg nélküle. A […]

A metareprezentáció olyan információtárolási mód, amely magunk és mások elmetartalmainak reprezentálására szolgál: egyrészt magunk és mások mentális állapotait (hiteit, vélekedéseit, érzelmeit stb.) tároljuk vele, emellett magunk és mások a múltról alkotott reprezentációit, a jövőre vonatkozó terveit, céljait, a valós világról […]

Arthur C. Danto történelemfilozófiai fogalma. A történetelmélet narratív fordulatát megelőzve, az elbeszélések jelentéskonstruáló szerepének feltárását szorgalmazva Danto abból indult ki, hogy a magyarázat legfontosabb eszközei a narratívák. Ha egy egyedi esemény magyarázatára van szükségünk, a leggyakrabban használt és legmegfelelőbb válasz […]

Fontos tudományos fejlemény volt, amikor lehetővé vált a szóbeli történetmondás módszeres vizsgálata a nyelvtudomány keretein belül. A narráció és a nyelv tanulmányozása mindaddig egymástól elzárt területek voltak. Az áttörés az élő beszéd természetéről megfogalmazott feltevések és az elvégzett empirikus vizsgálatok […]

Gérard Genette három narrációs szintet különböztetett meg: extradiegetikus, diegetikus (vagy intradiegetikus), valamint metadiegetikus szintet. Ezek a ʼkívülʼ, ʼbelülʼ és ʼtúlʼ jelentésű igekötők, amelyek közül kettő latin, egy görög, tulajdonképpen kevéssé kompatibilisek a szintek vertikális topográfiai metaforájával. Extradiegetikus az, ami az […]

Narratív szövegek cselekményének szerkezete mindig is központi helyet foglalt el az elbeszéléselméletekben. Arisztotelész Poétikájában a tragédiák arányos felépítése mellett a cselekmény csúcspontját (klimax) jelentő és a végkifejletet előkészítő felismerés és fordulat válik hangsúlyossá. (Arisztotelész 1974) Azonban míg az antik irodalomban […]

Az elbeszélésnek az a sajátossága, ami elbeszéléssé teszi. Elbeszélés ezek szerint az, ami rendelkezik narrativitással. A narrativitásra rákérdezni ezek szerint annak firtatását jelenti, mitől lesz valami elbeszélés. Fontos azonban észben tartani, hogy a narrativitás nem egyik eleme, elkülöníthető része az […]

A naturalizáció az a folyamat, melynek során az olvasók az irodalmi műben meglévő idegent megpróbálják érthetővé tenni, visszanyerni kulturálisan adott keretek segítségével. A kifejezés Culler strukturalista poétikájából származik, melyben a jelentéstulajdonítás feltételeinek meghatározására törekedett. (Culler, 1975, 134-160.)  A naturalizációt a […]

Egyéb megnevezései: neuroregény, szindróma regény, neo-fenomenológiai regény. A betegségnarratívák egyik alműfaja az angolszász prózában; olyan fiktív prózai mű, mely a természettudomány, azon belül is jellemzően a kognitív- és idegtudomány, valamint a pszichiátria irodalomba ágyazását kísérli meg. Regények mellett novellák is […]

Az önéletírói paktum [pacte autobiographique] elmélete az önéletírás és általában az önéletírói műfajok (napló, memoár, levelezés stb.) egyik legjelentősebb modern irodalomtudományi megközelítése. A Philippe Lejeune-höz kötődő elmélet abból indul ki, hogy a tág értelemben vett önéletírást szövegszerű, formai, narratológia kritériumok alapján nem lehet megkülönböztetni a fikciós elbeszélésektől. Ezért Lejeune az önéletírás problematikáját a közzététel átfogó szintjén próbálja megragadni. Az önéletrajzi paktum a szerző által az olvasó számára javasolt, kifejtett vagy kifejtetlen szerződés. Ez a szerződés – melyet végső instanciaként mindig a címlapon szereplő tulajdonnév szövegbe íródása hitelesít – dönti el a szöveg olvasási módját és váltja ki azokat a szövegnek tulajdonított hatásokat, melyek számunkra önéletírásként definiálják az írást.