Lexikon

Narratológiai értelemben egyenes beszédnek azt nevezzük, amikor valakinek a szavait szóról szóra idézzük. Pl.: „…s ahogy azt mondta nemrég: / »Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék«” (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) A beszéd narrációbeli idézésének hagyományosan két alaptípusát szokás megkülönböztetni, az […]

Narratológiai értelemben függő beszédnek mások beszédének szabad, nem szó szerinti idézését nevezzük. Pl.: „Jean Tomoioaga ezredes tudta, cimborája még nem járt túl a kerítéseken, ezért figyelmeztette, a sorompó után erősen emelkedni kezd a pálya, indulás előtt nem ártana alaposan bezsírozni […]

Mihail Bahtyin orosz irodalomtörténész és filozófus által alkotott fogalom, mely a narratíva szempontjából alapvető térbeliség és időbeliség kategóriái segítségével hoz létre műfajpoétikai és regénytörténeti szempontból is jól használható elemző eszközt. Az idő és a tér görög neveinek összetételéből álló kifejezés […]

Arthur C. Danto történelemfilozófiai fogalma. A történetelmélet narratív fordulatát megelőzve, az elbeszélések jelentéskonstruáló szerepének feltárását szorgalmazva Danto abból indult ki, hogy a magyarázat legfontosabb eszközei a narratívák. Ha egy egyedi esemény magyarázatára van szükségünk, a leggyakrabban használt és legmegfelelőbb válasz […]

Fontos tudományos fejlemény volt, amikor lehetővé vált a szóbeli történetmondás módszeres vizsgálata a nyelvtudomány keretein belül. A narráció és a nyelv tanulmányozása mindaddig egymástól elzárt területek voltak. Az áttörés az élő beszéd természetéről megfogalmazott feltevések és az elvégzett empirikus vizsgálatok […]

Az elbeszélésnek az a sajátossága, ami elbeszéléssé teszi. Elbeszélés ezek szerint az, ami rendelkezik narrativitással. A narrativitásra rákérdezni ezek szerint annak firtatását jelenti, mitől lesz valami elbeszélés. Fontos azonban észben tartani, hogy a narrativitás nem egyik eleme, elkülöníthető része az […]

A naturalizáció az a folyamat, melynek során az olvasók az irodalmi műben meglévő idegent megpróbálják érthetővé tenni, visszanyerni kulturálisan adott keretek segítségével. A kifejezés Culler strukturalista poétikájából származik, melyben a jelentéstulajdonítás feltételeinek meghatározására törekedett. (Culler, 1975, 134-160.)  A naturalizációt a […]

Az önéletírói paktum [pacte autobiographique] elmélete az önéletírás és általában az önéletírói műfajok (napló, memoár, levelezés stb.) egyik legjelentősebb modern irodalomtudományi megközelítése. A Philippe Lejeune-höz kötődő elmélet abból indul ki, hogy a tág értelemben vett önéletírást szövegszerű, formai, narratológia kritériumok alapján nem lehet megkülönböztetni a fikciós elbeszélésektől. Ezért Lejeune az önéletírás problematikáját a közzététel átfogó szintjén próbálja megragadni. Az önéletrajzi paktum a szerző által az olvasó számára javasolt, kifejtett vagy kifejtetlen szerződés. Ez a szerződés – melyet végső instanciaként mindig a címlapon szereplő tulajdonnév szövegbe íródása hitelesít – dönti el a szöveg olvasási módját és váltja ki azokat a szövegnek tulajdonított hatásokat, melyek számunkra önéletírásként definiálják az írás.

A függő beszédnek az a fajtája, amelyben az elbeszélő egy szereplő szavait, illetve gondolatait mutatja meg elbeszélői kommentár nélkül, a →nézőpont megváltozását jelöletlenül hagyva. Pl.: „Felkönyökölt az ágyban, úgy leste a felesége hangját, nincsen-e benne valami félelmes… Hogy nem kritizálja, nem […]

A →posztklasszikus narratológiák egyike, a kontextualista, kultúrtörténeti és kognitív irányzatok közé tartozó elbeszéléselmélet, mely a narratív formák történetét a befogadás történetisége szempontjából vizsgálja. Kognitív alapú, kontsrukcionista és diakron szemléletű és átfogó narratológai irányzat, mely Monika Fludernik Towards a ’Natural’ Narratology […]