Lexikon

A korporális narratológia a poszklasszikus narratológiák közé tartozik, s azokhoz hasonlóan elsősorban nem elméleti szintézisre, törekszik, nem annyira strukturális, mint inkább fenomenológiai érdeklődés jellemzi. Kontextusorientált, vizsgálati tárgya nem lezárt szöveg, hanem inkább a szöveg mint folyamat, ezért a szövegbelső/szövegkülső megkülönböztetés […]

Mihail Bahtyin orosz irodalomtörténész és filozófus által alkotott fogalom, mely a narratíva szempontjából alapvető térbeliség és időbeliség kategóriái segítségével hoz létre műfajpoétikai és regénytörténeti szempontból is jól használható elemző eszközt. Az idő és a tér görög neveinek összetételéből álló kifejezés […]

A látens narratíva fogalma a kultúratudományok, közelebbről a kulturális antropológia területéről származik, s olyan elbeszélést jelent, amely egy adott szövegben vagy szövegek csoportjának korpuszában manifeszt módon nem jelenik meg, ám azok értelmezése nem vagy csak töredékesen valósulhat meg nélküle. A […]

A metareprezentáció olyan információtárolási mód, amely magunk és mások elmetartalmainak reprezentálására szolgál: egyrészt magunk és mások mentális állapotait (hiteit, vélekedéseit, érzelmeit stb.) tároljuk vele, emellett magunk és mások a múltról alkotott reprezentációit, a jövőre vonatkozó terveit, céljait, a valós világról […]

Arthur C. Danto történelemfilozófiai fogalma. A történetelmélet narratív fordulatát megelőzve, az elbeszélések jelentéskonstruáló szerepének feltárását szorgalmazva Danto abból indult ki, hogy a magyarázat legfontosabb eszközei a narratívák. Ha egy egyedi esemény magyarázatára van szükségünk, a leggyakrabban használt és legmegfelelőbb válasz […]

Fontos tudományos fejlemény volt, amikor lehetővé vált a szóbeli történetmondás módszeres vizsgálata a nyelvtudomány keretein belül. A narráció és a nyelv tanulmányozása mindaddig egymástól elzárt területek voltak. Az áttörés az élő beszéd természetéről megfogalmazott feltevések és az elvégzett empirikus vizsgálatok […]

Gérard Genette három narrációs szintet különböztetett meg: extradiegetikus, diegetikus (vagy intradiegetikus), valamint metadiegetikus szintet. Ezek a ʼkívülʼ, ʼbelülʼ és ʼtúlʼ jelentésű igekötők, amelyek közül kettő latin, egy görög, tulajdonképpen kevéssé kompatibilisek a szintek vertikális topográfiai metaforájával. Extradiegetikus az, ami az […]

Narratív szövegek cselekményének szerkezete mindig is központi helyet foglalt el az elbeszéléselméletekben. Arisztotelész Poétikájában a tragédiák arányos felépítése mellett a cselekmény csúcspontját (klimax) jelentő és a végkifejletet előkészítő felismerés és fordulat válik hangsúlyossá. (Arisztotelész 1974) Azonban míg az antik irodalomban […]

Az elbeszélésnek az a sajátossága, ami elbeszéléssé teszi. Elbeszélés ezek szerint az, ami rendelkezik narrativitással. A narrativitásra rákérdezni ezek szerint annak firtatását jelenti, mitől lesz valami elbeszélés. Fontos azonban észben tartani, hogy a narrativitás nem egyik eleme, elkülöníthető része az […]

A naturalizáció az a folyamat, melynek során az olvasók az irodalmi műben meglévő idegent megpróbálják érthetővé tenni, visszanyerni kulturálisan adott keretek segítségével. A kifejezés Culler strukturalista poétikájából származik, melyben a jelentéstulajdonítás feltételeinek meghatározására törekedett. (Culler, 1975, 134-160.)  A naturalizációt a […]