narratív ív [a. narrative arc]

Narratív szövegek cselekményének szerkezete mindig is központi helyet foglalt el az elbeszéléselméletekben. Arisztotelész Poétikájában a tragédiák arányos felépítése mellett a cselekmény csúcspontját (klimax) jelentő és a végkifejletet előkészítő felismerés és fordulat válik hangsúlyossá. (Arisztotelész 1974) Azonban míg az antik irodalomban a cselekmény alakulása inkább az egyes epizódok puszta egymásutániságában kerül elgondolásra (Bahtyin 1976), addig a 18. század végétől a fejlődés- és hanyatláselvű elképzelések grafikonszerűen láttatják ezt az alakulást, vagyis az idővonal és egy független változó viszonyában tartják megragadhatónak. Ezt jelöli a narratív ív (narrative arc) fogalma, amely a cselekmény részei között lévő intenzitásbeli különbségre és ezen intenzitások által jellemezhető narratív pálya formájára hívja fel a figyelmet. Az intenzitásbeli különbséget okozhatják a szöveg 1. tematikus, 2. hangulati, és 3. ritmusbeli jellemzői (főként a narráció sebességének változásai alapján). Paradigmatikus példa Gustav Freytag piramisa, amellyel a tragédiákban a hősök sorsának alakulását (bevezetés, felemelkedés, csúcspont, visszatérés/bukás, katasztrófa/feloldás) szemléleti diagrammatikus formában (Freytag 1863/1900); de említhetők a 20. századból Kurt Vonnegut hullámvonalai is, amelyekkel a narratív szövegekben a hősök szerencséje és balvégzete közötti mozgást jelöli. (Vonnegut 1981, lásd még: Brown és Tu, 2020) Northrop Frye szerint a komédiák cselekménye U-alakú, míg a tragédiáké fordított U-alakú pályát írnak le (Frye 1982), Gergen és Gergen pedig a romantikus történetek ívét jellemzik progresszív és regresszív szakaszok váltakozásain keresztül (Gergen és Gergen 1997). A cselekmény ívét meghatározhatjuk a szöveg alapján (pl. időkezelés, dramaturgia), a fő karakterek (siker- és bukástörténetek) vagy az olvasó szemszögéből (pl. a feszültség mértéke szerint).

Sz. B.

Irodalom

  • Arisztotelész. Poétika. Budapest: Magyar Helikon, 1974.
  • Bahtyin, Mihail. „A tér és az idő a regényben”. In A szó esztétikája, 257–302. Budapest: Gondolat, 1976.
  • Boyd L., Ryan, G. Blackburn, Kate és W. Pennebaker, James. „The narrative arc: Revealing core narrative structures through text analysis”. Science Advances 6, 32 (2020).
  • Brown, Steven és Tu, Carmen. „The shapes of stories: A ’resonator’ model of plot structure”. Frontiers of Narrative Studies 2 (2020): 259–288.
  • D. Fudolig, Mikaela Irene, Alshaabi, Thayr, Cramer, Kathryn, M. Danforth, Christopher és Sheridan Dodds, Peter. „Characterizing narrative time in books through fluctuations in power and danger arcs”. ArXic, 2022. https://doi.org/10.48550/arXiv.2208.09496.
  • Freytag, Gustav. Freytag’s technique of the drama: An exposition of dramatic composition and art. Fordította Elias J. MacEwan. Chicago: Scott, Foresman & Company, 1900.
  • Frye, Northrop. The great code: The Bible and literature. Toronto: University of Toronto Press, 1982.
  • Gergen, Kenneth J. és Gergen, Mary. „Narratives of the self”. In Memory, identity, community: The idea of narrative in the human sciences, szerkesztette Lewis P. Hinchman és Sandra K. Hinchman, 161–184. Albany: SUNY Press, 1997.
  • Jockers, Metthew. Macroanalysis: digital methods and literary history. Illinois: University of Illinois Press, 2013.
  • Reagan, Andrew J., Mitchell, Lewis, Kiley, Dilan, Danfort, Christopher M és Sheridan Dodds, Peter. „The emotional arcs of stories are dominated by six basic shapes”. EPJ Data Sience, 2016. https://doi.org/10.1140/epjds/s13688-016-0093-1.
  • Schmidt, Benjamin. „Plot arceology: A vector-space model of narrative structure”. IEEE International Conference on Big Data, 2015, 1667–1672.
  • Toubiaa, Olivier, Berger, Jonah és Eliashbergb, Jehoshua. „How quantifying the shape of stories predicts their success”. PNAS 118, 26 (2021). https://doi.org/10.1073/pnas.2011695118.
  • Vonnegut, Kurt. Palm Sunday: An autobiographical collage. Nre Yort: Delacorte Press, 1981.