Lexikon

A szereplők a narratív események ágenseiként elengedhetetlen összetevői bármely elbeszélésnek. Kétféle meghatározásuk lehetséges aszerint, hogy csak egy diskurzus ismétlődő eleminek termékeiként tekintünk-e rájuk (Weinsheimer 1979), vagy az emberi létezés mintájára, antropomimetikus módon (Benyovszky 2022, 100) gondoljuk-e el, és a narratív […]

Arisztotelész szerint a tragédiaköltők legfontosabb feladata a mítoszok készen kapott és tényként kezelt eseményeit olyan ok-okozati láncolatba szervezni, amely valószerűvé és szükségszerűvé teszi az elmondottakat. (Poétika, 51a36) Ez különböztet meg egy narratívát az események puszta egymásutániságától: a részek közötti kapcsolat […]

A kognitív narratológia egy →posztklasszikus elbeszéléselmélet, mely a fikcionális elbeszélés szerkezete és a befogadó elme működése közötti kapcsolatot vizsgálja. Alapelgondolása, hogy egy narratíva jelentése csak az emberi elme működésének vonatkozásában ismerhető meg, ezért kutatásai fókuszában az elme jelentésgeneráló folyamatainak feltérképezése […]

A korporális narratológia a poszklasszikus narratológiák közé tartozik, s azokhoz hasonlóan elsősorban nem elméleti szintézisre, törekszik, nem annyira strukturális, mint inkább fenomenológiai érdeklődés jellemzi. Kontextusorientált, vizsgálati tárgya nem lezárt szöveg, hanem inkább a szöveg mint folyamat, ezért a szövegbelső/szövegkülső megkülönböztetés […]

Mihail Bahtyin orosz irodalomtörténész és filozófus által alkotott fogalom, mely a narratíva szempontjából alapvető térbeliség és időbeliség kategóriái segítségével hoz létre műfajpoétikai és regénytörténeti szempontból is jól használható elemző eszközt. Az idő és a tér görög neveinek összetételéből álló kifejezés […]