egyenes beszéd [l.: oratio recta; a.: direct speech; f.: discours direct; n.: direkte Rede]

Narratológiai értelemben egyenes beszédnek azt nevezzük, amikor valakinek a szavait szóról szóra idézzük. Pl.:

„…s ahogy azt mondta nemrég: / »Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék«” (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

A beszéd narrációbeli idézésének hagyományosan két alaptípusát szokás megkülönböztetni, az egyenes és a függő beszédet, attól függően, hogy szó szerinti átvételről van-e szó (mint például a →dialógusokban) vagy az eredetit módosító parafrázisról. A többi típus (például a szabad függő beszéd) ezekből levezetve határozható meg.

Sz.D.

 

Irodalom:

  • Genette Gérard, Discours du récit, Points Essais (Paris: Seuil), 2007.
  • Kertész Imre, Sorstalanság (Budapest: Szépirodalmi), 1985.
  • Nádas Péter, Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből, 1 (Budapest: Jelenkor), 2017.
  • Pályi András, Gyász és gyönyör Elbeszélések 1959-2016 (Pozsony: Kalligram), 2017.
  • Proust Marcel, Az eltűnt idő nyomában, IV., ford. Jancsó Júlia (Budapest: Atlantisz), 1995.

További kapcsolódó szócikkek: