Lexikon

Olyan események és körülmények tagadása, amelyek az elbeszélés lényegi elemeiként már korábban jelen voltak a történet világában. Jellemzően posztmodern technika, amely kiterjedhet a cselekmény elemeire, de a szereplőkre, helyszínekre, az ábrázolt tárgyakra is. A fogalom Brian Richardsontól ered, az ő […]

Narratológiai értelemben egyenes beszédnek azt nevezzük, amikor valakinek a szavait szóról szóra idézzük. Pl.: „…s ahogy azt mondta nemrég: / »Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék«” (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) A beszéd narrációbeli idézésének hagyományosan két alaptípusát szokás megkülönböztetni, az […]

Az elmeolvasás (mentalizáció, elmeteória, tudatelmélet) egy pszichológiai szakkifejezés annak a képességnek a megnevezésére, hogy elméleteket tudunk gyártani más emberek mentális tartalmaira: szándékaira, vágyaira, céljaira stb. vonatkozóan, és viselkedésüket ezekkel az elméletekkel magyarázzuk. Kifejlődését a 3-5. életévre teszik, meglétét ún. hamis […]

A fikcionalitás az irodalomtudomány, egyben a narratológia egyik alapterminusa, az ókor óta egyik központi problémája. A kifejezés szövegek, filmek, képregények és más médiumok azon tulajdonságát jelöli, hogy fikcionálisak. Jelenleg három alapvető, egymással versengő definíciója létezik, amelyek narratív szövegekre vonatkoztatva a […]

Narratológiai értelemben függő beszédnek mások beszédének szabad, nem szó szerinti idézését nevezzük. Pl.: „Jean Tomoioaga ezredes tudta, cimborája még nem járt túl a kerítéseken, ezért figyelmeztette, a sorompó után erősen emelkedni kezd a pálya, indulás előtt nem ártana alaposan bezsírozni […]

M. M. Bahtyin (1895-1975) nyelvfilozófiai és esztétikai fogalma, az elnevezés az orosz ’raznorecsije’ angol fordításából ered, soknyelvűséget jelent. Bahtyin a fogalmat A szó a regényben (1934-1935) című regényelméleti esszéjében vezette be. T. Cs. Irodalom Bahtyin, M. M. „A szó a […]

Az idő kérdése elválaszthatatlan a narratív alkotásokra irányuló kérdésektől: a narratíva mint fikciós vagy nem-fikciós események időbeli sorrendben történő elrendezéseként definiálható, amely elrendezés kronologikus és kauzális összefüggéseket képes létesíteni ezen események és a bennük szereplők cselekedetei között. (Ricoeur 1983) A […]

A szereplők a narratív események ágenseiként elengedhetetlen összetevői bármely elbeszélésnek. Kétféle meghatározásuk lehetséges aszerint, hogy csak egy diskurzus ismétlődő eleminek termékeiként tekintünk-e rájuk (Weinsheimer 1979), vagy az emberi létezés mintájára, antropomimetikus módon (Benyovszky 2022, 100) gondoljuk-e el, és a narratív […]

Arisztotelész szerint a tragédiaköltők legfontosabb feladata a mítoszok készen kapott és tényként kezelt eseményeit olyan ok-okozati láncolatba szervezni, amely valószerűvé és szükségszerűvé teszi az elmondottakat. (Poétika, 51a36) Ez különböztet meg egy narratívát az események puszta egymásutániságától: a részek közötti kapcsolat […]

A kognitív narratológia egy →posztklasszikus elbeszéléselmélet, mely a fikcionális elbeszélés szerkezete és a befogadó elme működése közötti kapcsolatot vizsgálja. Alapelgondolása, hogy egy narratíva jelentése csak az emberi elme működésének vonatkozásában ismerhető meg, ezért kutatásai fókuszában az elme jelentésgeneráló folyamatainak feltérképezése […]