D E F H I K L M N Ö S T V
Szab Szám

számítógépes narratológia [a. computational narratology]

A számítógépes narratológia fogalma egyszerre vonatkozik a hagyományos narratológiai szempontok kvantitatív vizsgálatára, valamint a digitális közegben megvalósuló történetmondás elemzésére. Előbbi esetben az elbeszéléselmélet központi kategóriát igyekeznek a kutatók számszerűen megragadni, hogy ezáltal nagy mennyiségű szövegre alkalmazhassák őket, és így történeti, műfajspecifikus vagy egyéb mintázatokat tárjanak fel. Az egyes narratív szintekre vonatkozó kísérleteket összegzi Andrew Piper és Richard Jean So tanulmánya (2021). A leggyakrabban vizsgált kategóriák az időre (pl. Underwood 2018), a karakterekre (pl. Burrows 1987) és a narratív ívre / a cselekmény alakulására irányulnak (pl. Fuolding et. al. 2022; Schmidt 2015) – ugyanis ezek könnyebben azonosíthatók automatikusan szemben a narratológia olyan központi fogalmaival, mint például a nézőpont vagy fokalizáció (ezt célzó kísérletekhez lásd: Eisenberg and Finlayson, 2016; a szabad függő beszéd azonosításához: Brunner et. al. 2020.)
Andrew Piper és Sunyam Bagga (2022/2023) kísérletet tett továbbá annak meghatározására is, hogy mely számszerűsített jellemzők alapján lehet a legnagyobb hatékonysággal megjósolni egy szöveg narrativitását – vagyis, hogy mik a narratív szövegek legfontosabb összetevői. Eredményeik „akkor vagyunk a legbiztosabbak, hogy elbeszéléssel van dolgunk, amikor egy erősen fokalizált, az elbeszélőtől távol lévő, valamint konkrét idő- és térbeli viszonyokba helyezett szereplők csoportjával találkozunk.” (Uo. 896)
A digitális közegben megvalósuló narratívák (tipikusan: videójátékok) esetében mindenekelőtt az interaktivitás (Fejes 2022) fogalma mentén egészül ki a narratológiai megközelítés.

Teljes szöveg

A digitális irodalomtudomány narratológiai irányultságú munkái elsősorban az alábbi csomópontok köré szerveződnek:
1. A történet szereplőinek vizsgálata. Egy elbeszélés szereplői kétféle módon hasonlíthatók össze: egyéni nyelvhasználatuk vagy a történetben betöltött funkciójuk alapján. Az előbbi arra a kérdésre válaszolhat, hogy mely szövegekben mennyire tekinthetők egyéninek a karakterek megszólalásai akár stílusukat, akár kulcsszavaikat tekintve (a legnagyobb hatású ilyen elemzés Jane Austen regényeire vonatkoztatva: Burrows 1987) – ezen keresztül pedig a bahtyini értelemben vett dialogicitás mértéke válhat kvantifikákhatóvá. (vö. Vishnubhotla et. al. 2019)
A szereplők funkcionalitás szerinti csoportosítása ezzel szemben arra tesz kísérletet, hogy Vlagyimir Propp klasszikus művéhez hasonlóan meghatározzák a különböző történetek főbb karaktertípusait. Ezek a kutatások irányulhatnak arra, hogy a szereplőket előre definiált kategóriákba rendezzék (pl. hős, gonosztevő, áldozat – vö. Stammbach et. al 2022), vagy a hasonló jegyek alapján új kategóriákat hozzanak létre (Bamann et, al. 2014.)

2. Az időbeliség vizsgálata. Ide tartoznak azok a kutatások, amelyek egy narratív egység által felölelt időtartam hosszúságának történeti változásait elemzik. Ted Underwood (2018) az angolszász regény történetében egy csökkenő tendenciát azonosít ebből a szempontból. De említhetők azok a kutatások is, amelyek Gérard Genette szempontrendszerét veszik alapul: például az analepszisek és prolepszisek arányát, illetve elhelyezkedését vizsgálják a narratívákon belül (ekkor a hollywoodi filmek történetében egy növekvő tendencia figyelhető meg, valamit kimutathatók a cselekmények olyan jellemző pontjai, ahol gyakoriak az időbeli előre- és/vagy visszautalások – Kanatova et. al. 2017); esetleg események gyakoriságát vagy sebességét kívánják feltárni.
3. A narratív ív vizsgálata. A cselekmény előrehaladásának sajátosságait feltáró tanulmányok a narratív ív vizuális megjelenítésére is kísérletet tesznek. Erre előre meghatározott szavak (pl. érzelmre, hangulatra vagy tudattartalmakra vonatkozó kifejezések – Fuolding et. al. 2022; Boyd et. al. 2020) vagy a szövegekből automatikusan kinyert témák eloszlása alapján tehetünk kísérletet. (Toubiaa et. al. 2021)

A videojátékok és egyéb, digitális közegben megvalósuló narratívák esetében szintén előtérbe kerül az időbeliség fogalma, több megközelítésben is. Először is az válik fontossá, hogy mely esemény mikor érhető el a befogadó / játékos számára. A Rita Raley által bevezetett fogalom, a szétbomló olvasás (disintegrated reading) éppen az ilyen „interaktív, társas, élő, helyhez kötött és algoritmikusan előállított” írás- és olvasásgyakorlatokat foglalja magában, amelyek a hagyományos elbeszélésekhez képest nem függenek az írás tartósságától. (Raley 2013) Másodszor a videójátékok legtöbb része az ún. időhurok narratívájára épül: a játékos újrakezdhet egy adott szakaszt egy sikertelen kísérlet után, és a korábbi kudarcokból tanulva hozhat egyre sikeresebb döntéseket. „Az időhurok mechanikájának talán elsődleges ígérete összecseng a videójáték mint médium fantáziájával: a játékos (a való élettől eltérően) tökéletesen ura a saját döntéseinek, képes belátni azok következményeit, és hogy a hibás döntések kitartó tanulási folyamattal – vagy a játék újratöltésével, a következő végigjátszásban nyom nélkül javíthatók.” (O. Réti 2022) E központi jellemző ellenhatásaként megjelentek azonban olyan játékok is, amelyek éppen ezt a narratívát dekonstruálják, és a múlt hibáinak helyreállításának nehézségeire világítanak rá, azáltal, hogy „a jövő múlt nélküli elgondolásának lehetetlenségét viszik színre” (Uo.) Mindez szoros összefüggésben áll az interaktivitás újfajta lehetőségeivel, azaz a cselekménynek a játékos / befogadó általi alakításával. Ekkor a beleértett vagy implicit szerző és beleértett olvasó mintájára a narratív kommunikációs modell a beleértett fejlesztő, a beleértett játékos és a játékos avatarjának kapcsolataival egészíthető ki. (Fejes 2022) Harmadrészt a videójátékok, úgy tűnik, az elbeszélések antik formájának aktualizációiként is felfoghatók, amennyiben a cselekmény alapját ez esetben is a térbeli mozgás képezi, nem a szereplők belső világának alakulása / fejlődése. (Manovich 2016 – részletesebben lásd: narratív ív)

Sz.B.

Irodalom

  • Bamman, David, Underwood, Ted és A. Smith, Noah. „A Bayesian Mixed Effects Model of Literary Character”. In Proceedings of the 52nd Annual Meeting of the Association for Computational Linguistic, 370–379. Baltimore, Maryland: Association for Computational Linguistics, 2014.
  • Boyd L., Ryan, G. Blackburn, Kate és W. Pennebaker, James. „The narrative arc: Revealing core narrative structures through text analysis”. Science Advances 6, 32 (2020).
  • Brunner, Annelen, Tanja Tu, Ngoc Duyen, Weimer, Lukas és Fotis, Jannidis. „To BERT or not to BERT–comparing contextual embeddings in a deep learning architecture for the automatic recog- nition of four types of speech, thought and writing representation”. In Proceedings of the 5th Swiss Text Analytics Conference (SwissText) & 16th Conference on Natural Language Processing (KONVENS), 2020.
  • Burrows, John. Computation Into Criticism. Oxford: Clarendon Press, 1987.
  • D. Fudolig, Mikaela Irene, Alshaabi, Thayr, Cramer, Kathryn, M. Danforth, Christopher és Sheridan Dodds, Peter. „Characterizing narrative time in books through fluctuations in power and danger arcs”. ArXic, 2022. https://doi.org/10.48550/arXiv.2208.09496.
  • Eisenberg, Joshua és Finlayson, Mark. „Automatic identification of narrative diegesis and point of view”. In Proceedings of the 2nd Workshop on Computing News Storylines (CNS 2016), 36–46. Austin, Texas: Association for Computational Lin- guistics, 2016.
  • Fejes, Richárd. „Would You Stop Changing My Games? Stop Adding Lampposts to Them?  Az elbeszélő diskurzus struktúrái a videójátékokban”. Tiszatáj 76, 9 (2022): 41–55.
  • Kanatova, Maria, Milyakina, Alexandra, Pilipovec, Tatyana, Shelya, Artjom, Sobchuk, Oleg és Tinits, Peeter. „Broken Time, Continued Evolution: Anachronies in Contemporary Films”. Stanford Literary Lab Pamphlets, 14 (2017).
  • Manovich, Lev. „Global Algorithm 1.3: The Aesthetics of Virtual Worlds; Report From Los Angeles”,. Ctheory – online, 1996.
  • O. Réti, Zsófia. „A kizökkent idő helyre (nem) tolása, avagy időhurok‐narratívák a közelmúlt videójátékaiban”. Tiszatáj 76, 9 (2022): 55–66.
  • Piper, Andrew, So, Jean Richard és Bamman, David. „Narrative Theory for Computational Narrative Understanding”. In Proceedings of the 2021 Conference on Empirical Methods in Natural Language Processing, 298–311. Online and Punta Cana, Dominican Republic: Association for Computational Linguistics, 2021.
  • Piper, Andrew, Bagga, Sunyam, „Toward a Data-Driven Theory of Narrativity.” In. New Literary History 53, 4 / 54, 1 (2022/2023): 879-901. DOI: https://doi.org/10.1353/nlh.2022.a898332
  • Raley, Rita. „Disintegrated Reading”. 2013.
  • Schmidt, Benjamin. „Plot arceology: A vector-space model of narrative structure”. IEEE International Conference on Big Data, 2015, 1667–1672.
  • Stammbach, Dominik, Antoniak, Maria és Ash, Elliott. „Heroes, Villains, and Victims, and GPT-3”. In Proceedings of the 3rd Wordplay: When Language Meets Games Workshop (Wordplay 2022), 47–56. Association for Computational Linguistics, 2022.
  • Toubiaa, Olivier, Berger, Jonah és Eliashberg, Jehoshua. „How quantifying the shape of stories predicts their success”. PNAS 118, 26 (2021). https://doi.org/10.1073/pnas.2011695118.
  • Underwood, Ted. „Why Literary Time is Measured in Minutes”. New Literary History 85, 2 (2018): 351–365.
  • Vishnubhotla, Krishnapriya, Hammond, Adam és Hirst, Graeme. „Are Fictional Voices Distinguishable? Classifying Character Voices in Modern Drama”. In Proc. of the 3rd Joint SIGHUM Workshop on Computational Linguistics for Cultural Heritage, 29–44. Minneapolis: Association for Computational Linguistics, 2019.