Benyovszky Krisztián
Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem,
Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Felismerés és fordulat a detektívtörténetben
Előadásomban a detektívtörténet narratív stratégiái – mindenekelőtt a feszültségteremtés, a késleltetés, az elhallgatás, az elterelés és a meglepetés összefüggésében teszem vizsgálat tárgyává a fordulat jelenségét. Ehhez leginkább a rejtélyközpontú detektívtörténethez (mystery story, whodunit) tartozó művekből érdemes kiindulni, hiszen ezekben a tettes kilétének az utolsó pillanatig rejtve kell maradnia, éppen ezért itt a befejezést megelőző szakaszban a fordulat, mégpedig a meglepetést hozó fordulat kötelező elemnek számít. Nem annyira külső cselekményfordulatról van (illetve lesz majd) szó, mint inkább eseményszámba menő belső megvilágosodásról, az igazság feltárulásának, a rejtély megoldódásának kivételes pillanatáról. Ez az esetek döntő többségében előbb következik be a kivételes képességű detektív elméjében, mint a többi szereplőjében, aki viszont gyakran hajlamos a titkolózásra, az elhallgatásra és a magyarázat elodázására. A narrátor tudtunkra adja, hogy az illető rájött a megoldásra, de egy ideig még megtartja magának az információt, legalábbis addig, amikor majd, a rituális leleplezés jelenetében nyilvánosan előrukkol vele. A tettes megnevezése a második fordulat – fordulatszerű felismerés vagy felismerésszerű fordulat, ami viszont már a többi szereplő és az olvasó elméjében játszódik le.
Gábor Bezeczky
Irodalomtudományi Intézet
Reversal: Within and without a tale
Is it possible to talk about events without any reversal in our account? Or is it precisely the reversal that makes the account a narrative? Who is in a position to decide what counts as a reversal? What makes a reversal a reversal? Is the status of the reversal, when we have one, derived from the events narrated? In other words, is reversal rooted in the event structure of the world quite independently of any narrative? Or, conversely, is reversal just another narrative device imposed on innocent and unsuspecting events that could be talked about entirely differently as well?
Bucsics Katalin
Irodalomtudományi Intézet
Napoleon kedvencze
Az előadás a ’fordulat’ kifejezés több értelmét igyekszik egyidejűleg kijátszani. A Mikszáth Kálmán által szerkesztett, Egyetemes regénytár sorozatában megjelent Almanach 1900-as gyűjteményének szövegeit tekinti át. E kiadvány rövidprózai munkákat közöl, amelyek műfaji sajátossága a nagypróza viszonylatában jellemzően valamiféle fordulat bemutatása, kidolgozása. A kiadvány szerzői közt sok ismert alkotó is szerepel, az előadás azonban Lovik Károly, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza vagy épp Herczeg Ferenc írása helyett Murai Károly (1857-1933) szövegének szentel több időt, elsősorban azért, mert a történet „fordulatos”-sága egészen mást jelent, mint a gyűjtemény többi darabja esetében.
Hajdu Péter
Irodalomtudományi Intézet
Fordulat, várakozás, valószínűség, esemény
Ha a fordulat a cselekedet átváltása az ellenkezőjére: mi a cselekedet, mi az ellenkezője, és hogy lehet átváltani az egyikről a másikra? Az arisztotelészi példákból mintha az következne, hogy a fordulat akkor következik be, amikor más történik, mint amit egy szereplő vagy a közönség vár. Ha ez így van, akkor a fordulat nem a történet, hanem a narráció eleme, merthogy a (hamis) várakozást narrációs és retorikai eszközökkel fel kell építeni, hogy aztán a fordulat váratlanul érjen mindenkit. Egy fordulatos cselekmény esetében ilyesmi gyakran megtörténhet, de kérdés, hogy nem a hamisan felkeltett várakozások teszik az állapotváltozásokat eseményekké, vagyis fordulatokká. Az előadásban amellett érvelek, hogy az esemény, állapotváltozás, fordulat és várakozás fogalmai szorosan összefüggenek.
Kálmán C. György
Irodalomtudományi Intézet
Némaság és bőgés: Fordulat Petőfi A Tisza c. versében
Az előadás két kérdést tárgyal. Az első az, hogy vajon a lírai szövegekben mikor, hogyan, mennyiben vannak jelen narratív elemek: idő, cselekmény, szereplők, helyszínek, nézőpont. Nem új felfedezés, hogy igen gyakran jelen van ezek némelyike sok (szokásosan) lírai(nak tekintett) szövegekben; érdemes éppen abból a szemszögből is vizsgálni ezeket, hogy mennyi ilyen narratív mozzanat van bennük, hogyan, miért. Hozzáadható mindezekhez a fordulat kategóriája is – ahol vannak nyomai a történetnek, ott lehetnek a fordulatnak is.
A második kérdés a fordulat elhelyezkedése a szövegben – a konvenciók szerint semmiképpen nem a szöveg legelején, de nem is a legvégén szokott megjelenni az egyik állapotból a másikba történő (többé-kevésbé váratlan) átalakulás. Vajon ezt általános érvényű elvként fogalmazhatjuk meg? Petőfi verse azért érdekes, mert megszegi ezt a konvenciót, és a vers (a „történet”) utolsó két szakaszában következik be a fordulat, és semmi kicsengés, levezetés nem követi. Ez magyarázatot követel, zavarbaejti az olvasót – épp ebben rejlik az ereje.
Jessie Labov
Irodalomtudományi Intézet
Can ‘reversal’ be detected computationally? An essay on the probable futility of digital humanities approaches to narratology.
This presentation would offer a brief tour of the subfield of computational narratology motivated by a central question: can the tools of the digital humanities help us to understand the phenomenon of ‘reversal’ in a text? Which existing structural approaches (either generated by human coding or via automatic detection through machine learning) could point us in this direction, and what, if anything, could they teach us? The most well-known attempts to understand structural features of fictional prose focus on character (Woloch 2003, ), use of dialogue (Muzny et al 2017), or the stylistic features that can be detected through morphological analysis or stylometry. Only a few research groups have attempted a methodological approach to narrative through computational methods, the most successful of which was probably the HeureCLÉA project at Hamburg University that ran from 2013-2016. Projects such as HeureCLÉA have been able to generate models of narrative keyed to temporal expressions (extracted automatically), leading to articles such as Schwan et al, “Narrelations: Visualizing Narrative Levels and their Correlations with Temporal Phenomena” (2019). The question that this presentation would ask is whether it would be possible to identify reversal in a plot using the existing computational tools and digital humanities methods (e.g., Murai 2017, Fan 2018), and – more importantly – what could be gained from such an approach. If the answer is, in fact, “nothing,” then we have found one more reason to value human faculties over algorithmic ones, and a deeper awe for the field of narratology.
Rákai Orsolya
Irodalomtudományi Intézet
A váratlan vendég
Fordulat-e az, amit nem várunk? Másképpen fogalmazva: fel tudunk-e ismerni valamit fordulatként, ha nincs előzetes elvárásunk a cselekmény menetéről, a szereplők jelleméről, a konfliktusok kialakulásának és megoldódásának dinamikájáról? Ha viszont van előzetes elvárásunk, hogyan beszélhetünk még fordulatról?
Előadásomban az elbeszélés cselekményén belüli fordulat e paradox jellegét szereném körüljárni, ennek során pedig megvizsgálni azt is, hogy mennyiben függhet a narratív fordulat léte, kijelölődése az értelmezői tevékenységtől, milyen a státusza hétköznapi, gyakorlati elbeszéléseinkben, amikor „jósolunk” narratív értelmezői kompetenciánk segítségével, és mennyire számít releváns értékszempontnak, amikor szépirodalmi elbeszélésekről beszélünk.”
Szabó Judit
Fordulat az első világháborút követő magyar bűnügyi történetekben
A fordulatot a poétikák hagyományosan műfaji konvencióként (tragédia, komédia), illetve modern populáris műfajok sajátos jegyeként határozzák meg. Ezek a megközelítések olyan narratív stratégiákat vázolnak fel, amelyek a történet menetét és az események kauzális láncolatát a történetmesélés vagy dramatizálás egy bizonyos pontján megtörik és felülírják. Előadásomban a fordulatot ettől eltérően a befogadói tapasztalatok és hatásmechanizmusok felől vizsgálom, amelynek értelmében a fordulat egy kognitív történést és az ahhoz kapcsolódó meglepetés szubjektív tapasztalatát jelöli. Ebben a felfogásban egy érzelmi színezettel együttjáró „kognitív eseményről“ van szó, amely a befogadót a szüzsé elemeinek retrospektív módon történő újraértékelésére és a történet elemeinek egy új értelmezési keretben történő újraszervezésére készteti. Előadásomban a fordulat hatásmechanizmusát 1918-as magyar lélektani-bűnügyi regényekben vizsgálom (Molitor ház, A 111-es). Ezek a szövegek hatásosan működtetik a detektívregény műfaji sémáit és előkészítik a nagyszabású fordulatot, amely olvasói szempontból mégis csalódást, azaz egy negatív érzelmi színezetű meglepetést tartogat. Előadásomban azt vizsgálom, hogy milyen narratív stratégia idézi elő ezt a fajta fordulatot a szüzsé szintjén, és esetlegesen milyen kulturtörténeti magyarázatok társulnak hozzá.
Szolláth Dávid
Irodalomtudományi Intézet
Hol van fordulat a kortárs magyar regényben? – Közelítő kérdések
Azaz van-e még bennük egyáltalán? A kérdés úgy merül fel, hogy az ezredvégen, a cselekményközpontú elbeszélés presztízsveszteségével nem veszett-e ki a fordulat is a magyar próza kanonikus élvonalának eszköztárából. A filmsorozatok és a populáris olvasmányok kétes értékű dramaturgiai eszköze lett? Kérdés az is, hogy mi dinamizálja az olvasást, ha lemondunk a jól bevált cselekményklisékről. Beszélhetünk esetleg – a történet helyett – az elbeszélés fordulatairól? Az elbeszélés szintváltásainak, időugrásainak, önreflexív, intertextuális és intermediális játékainak is lehet olyan hatásuk, mint régen a jól bevált cselekménybeli fodulatnak volt? És visszatért-e a fordulat azóta, hogy a legutóbbi nagyjából két évtizedben a történetmondást rehabilitálta a regény? A történet fordulatossága ma vajon felfogható-e a populáris és a progresszív próza közötti választóvonalnak?
Simão Valente
Lisbon
Plot Reversals in Disraeli and Balzac
Disraeli’s Sybil (1845, set in 1837-39) and Balzac’s Le Médecin de Campagne (1833, set in 1829) are two novels written in reaction to revolutionary politics, respectively the Chartist movement in Great Britain and the July Revolution in France. The setting of each novel in the recent past bears a relation to the political developments that they largely oppose: in Disraeli, the (temporarily) failed reformist ambitions of extended suffrage; in Balzac, the (temporary) success of the bourgeois monarchy. In this paper we shall look at how political plots are represented in the two works, how they relate to historical plots, and how the fictionalization of events in narrative plots which involve a romantic entanglement, in Sybil, and male friendship, in Le Médecin, depend on drastic reversals for literary effect. This will mainly concern the distribution of plots of land.
Z. Varga Zoltán
Irodalomtudományi Intézet
Fordulat és csattanó a versben
A műfajelméletek egyik közhelye, hogy a lírai kifejezésmódoktól idegen az elbeszélésben gondolkodás. Úgy tűnik, alkotásesztétikai és befogadásesztétikai szempontból egyaránt csekély belátással kecsegtet narratív szerveződésmódok után kutatni versekben, a határhelyzetben lévő művek, mint a verses regények vagy az elbeszélő költemények, mindig is próbára tették a műfajok differentia specificája felett őrködő műfajelméletet. Márpedig történetkezdemények, mikronarratívák sok, döntően nem elbeszélő jellegű költeményekben is találhatóak, sőt egy-egy vers beszédhelyzete egyenesen igényli, hogy az olvasó a lírai szituációt egy megszakított, töredékes elbeszélés részeként értelmezze. Előadásomban Hans Robert Jauss néhány befogadáselméleti és olvasás-hermeneutikai meglátásából kiindulva próbálom értelmezni a fordulat és a csattanó narratológiai terminusait olyan ismert költemények kapcsán, mint Szabó Lőrinc Semmiért egészen című verse, Babits Mihály Mint különös hírmondó című költeménye, Petri György Reggel szoktál jönni című műve, illetve Arthur Rimbaud Le dormeur du val című szonettje.
