Arthur C. Danto történelemfilozófiai fogalma. A történetelmélet narratív fordulatát megelőzve, az elbeszélések jelentéskonstruáló szerepének feltárását szorgalmazva Danto abból indult ki, hogy a magyarázat legfontosabb eszközei a narratívák. Ha egy egyedi esemény magyarázatára van szükségünk, a leggyakrabban használt és legmegfelelőbb válasz narratív formájú lesz. A történész a változások megértése során olyan időbeli egészeket hoz létre, melyek két vagy több, időben elkülönült témát kapcsolnak össze, s ennek során a elbeszélő szerkezet deduktív jelleget ölt. A molekuláris narratíva fogalmát azért vezette be, hogy leírhatóak legyenek az olyan történeti értelemadó folyamatok, amelyek egy kiinduló és egy végpont között olyan módon konstruálnak összefüggést, hogy az egyes elemekből önmagukban nem következik a végpontban foglalt esemény, csak az elemek sorozatának összességéből (szekvenciájából).
Danto szerint az atomi narratívák egymásutánja annak ellenére sem feltétlenül alkot történeti magyarázó struktúrát, hogy az egyes narratív elemek logikailag egymásra épülnek: a kezdő- és végpont közti különbséget ez nem feltétlenül magyarázza. A cselekvéselmélet és az analitikus filozófia modelljeinek integrálására tett kísérlete során javasolta a molekuláris narratíva fogalmának bevezetését, amely révén a cselekvések lényegében az események narratív magyarázatainak melléktermékeiként értelmeződnek. A kialakuló komplexebb szekvenciák – az atomi narratívákból létrejövő molekuláris narratívák – így leírhatnak olyan változásokat is, amelyeknek egyetlen (rész)cselekvés vagy ok sem szolgált magyarázatául. A végpontként kijelölődő esemény oka így nem a közvetlenül őt megelőző elem, hanem a teljes szekvencia. A Római Birodalom bukásának leírását hozva példaként kiemeli, hogy bár a birodalom bukásának leírása felfogható atomi elbeszélések láncolataként, nincs egyetlen olyan oksági elv, amelynek hatálya kiterjedne a szekvencia minden elbeszélés-atomjára.
A molekuláris narratíva fogalma segítséget nyújt a szükségszerűség és az esetlegesség fogalmainak összeegyeztetésére is a történeti narratívákon belül, hiszen meg tudja mutatni, hogyan redukálódik az egyes atomi narratívák leírta cselekvések potenciális sokfélesége olyan okokká, amelyek egy bizonyos módon teszik odakapcsolhatóvá a következő narratív elemet; összességükben pedig egy olyan komplexebb elbeszélésstruktúrát hoz létre, mely alkalmasnak tűnhet egyedi történetek megértésére, de mindamellett általánosíthatóvá, így más hasonló eseménysorok számára megnyithatóvá, modellszerűvé is teszi azt.