metareprezentáció [a. metarepresentation, n. Metarepräsentation, f. métareprésentation]

A metareprezentáció olyan információtárolási mód, amely magunk és mások elmetartalmainak reprezentálására szolgál: egyrészt magunk és mások mentális állapotait (hiteit, vélekedéseit, érzelmeit stb.) tároljuk vele, emellett magunk és mások a múltról alkotott reprezentációit, a jövőre vonatkozó terveit, céljait, a valós világról alkotott reprezentációit is. Az elképzelés szerint ezeket az információkat az emberi elme nemcsak reprezentálja, hanem metareprezentálja, azaz az információval együtt az információ érvényességét meghatározó metaadatokat: az információ forrását, a forrás attitűdjét (gondolja, hiszi, stb.) és az attitűd fenntartásának idejét is eltárolja. A kognitív narratológia  képviselői két területen tulajdonítanak jelentőséget ennek a tárolási módnak. Egyrészt úgy vélik, hogy a →fikcionális irodalmi narratívakat ebben a struktúrában tároljuk. A narratíva mögött automatikusan egy elmét (egy forrást) tételezünk és a szöveg tartalmáról alkotott reprezentációnkat mint egészet egy forrás-, és attitűdcímkével (esetleg időcímkével) látjuk el. Elménkben a Büszkeség és balítélet “Jane Austen (kitalálta, hogy) [Büszkeség és balítélet]” formában, a Bovaryné “Gustav Flaubert (megalkotta és azt akarja, hogy képzeljük el, hogy) [Bovaryné]” formában tárolódik. Ezzel a tárolási móddal magyarázható, hogy a →fikcionális narratívák tartalmát koherens egészként tudjuk kezelni és →fikcióként feldolgozni. Másrészt ebben a formában tároljuk a narratíva →szereplőinek elmetartalmait, az „Elizabeth azt gondolja, hogy [információ]”, ill. „Elizabeth tudja, hogy Wickham azt hiszi, hogy Darcy sejti, hogy [információ]” típusú, hagyományosan perspektivikusnak tekintett tartalmakat is. Ezzel a tárolási móddal és a hozzá kapcsolódó információátcímkézési rendszerrel magyarázható, hogy képesek vagyunk a →szereplők közötti kapcsolatoknak a megértésére és az azokban bekövetkező változásoknak a követésére.

Sz. E.

Irodalom

  • Cosmides, Leda és John Tooby, Consider the source: The evolution of adaptations for decoupling and Metarepresentation, in Metarepresentations: A Multidisciplinary Perspective, edited by Dan Sperber, Dan (Oxford, New York: Oxford University Press), 2000, 53-115.
  • Eibl, Karl, Fiktionalität – bioanthropologisch, in Grenzen der Literaur, hgg. von Fotis Jannidis, Gerhard Lauer, Simone Winko (Berlin, New York: de Gruyter), 2009, 267-284.
  • Horváth Márta, Megtestesült olvasás. A kognitív narratológia alapjai. Literatura 2011: 1, 3-16.
  • Iversen, Stefan, States of Exception: Decoupling, Metarepresentation and Strange Voices in Narrative Fiction, in Strange Voices in Narrative Fiction, edited by Per Krogh Hansen, Stefan Iversen, Henrik Skov Nielsen, Rolf Reitan (Berlin, Boston: De Gruyter) 2011, 127-146.
  • Mellmann, Katja, Literatur als emotionale Attrappe Eine evolutionspsychologische Lösung des “paradox of fiction”, in: Heuristiken der Literaturwissenschaft: disziplinexterne Perspektiven auf Literatur, hgg. von Uta Klein, Katja Mellmann, Steffanie Metzger (Paderborn: Mentis), 2006. 145-166.
  • Szabó Erzsébet, A narratívák olvasásának kognitív modellálása, Literatura 2012: 2, 115-125.
  • Zunshine, Lisa, Why We Read Fiction? Theory of Mind and the Novel (Columbus: Ohio University Press), 2006.