kauzalitás [a. causality, n. Kausalität]

Az olvasó az oksági kapcsolatok kidolgozásakor a szövegből szerzett információkon – vagy a szövegben érvényes értelmezési rendszer elsajátításán (lásd metaegzegétikai funkció, Todorov 2018, 33) – kívül tágabb kulturális-történeti ismereteire is támaszkodik, valamint abból indul ki, hogy a hétköznapokban működő oksági szabályok a mű világában is érvényesek; egészen addig, amíg a szöveg/film nem sérti meg ezeket explicit módon. (Vagyis a szuperhősök ugyan tudnak repülni, a ténykedésük következtében földre hulló épületdarabok ugyanúgy a gravitáció törvényének vannak alávetve.) Ez az előzetes tudás segít a szöveg „üres helyeinek” (Leerstelle) kidolgozásában is. Wolfgang Iser szerint ezek olyan nem elbeszélt elemei a történetvilágnak, amelyek mintegy felszólítják az olvasót, hogy az imaginárius síkon kiegészítse, kapcsolatba rendezze az elbeszélt mozzanatokat. (Iser 1996) Az olvasó továbbá a történetvilág alakulására nézve is él következtetésekkel (anticipáció), amelyek be nem teljesülése révén áll be fordulat a történetben.

Az oksági és időbeli rend által eredményezett koherencia az alapja a narratív identitásnak is. (Ricoeur 1990) Hiszen az események egymáshoz kapcsolódva jelentést és jelentőséget nyernek, amely jelentésekre alapozható egy személyiség felépítése. Az önéletrajzok és memoárok műfajába sorolható művek is ezzel az eljárással élnek (lásd: autofikció), ahogyan egy traumaelbeszélés is gyakran arra tesz kísérletet, hogy „a múlt felejtésekkel, elhallgatásokkal teli szaggatottságát koherens történetben fogalmazza újra, más szavakkal a saját és a családi élettörténet újonnan felfedezett elemei új narratív identitást hoznak létre.” (Z. Varga 2019, 151) Egy személyiség felépítésében betöltött szerepén túl, a narratívák a közösségi identitás kialakításában is fontos szerepet játszanak, és ezért elsődleges eszközei a politikai kommunikációnak is.

Kauzális is kronologikus rend azonban nem mindig lineárisan és megszakítások nélkül, koherensen jön létre egy narratív szövegben. Az időbeli előre- és visszautalások (analepszis és prolepszis), a logikai lánc megtörése gyakori eleme a modern prózának. Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényének két része eszerint is megkülönböztethető egymástól: míg a másodikban egy logikailag összefüggő történet rajzolódik ki, az elsőben a számozással elkülönített egységek gyakran ellentmondanak egymásnak, vagy legalábbis tisztázatlan a közöttük lévő viszony, sőt még az egységek „főhőse”, az „édesapám” megjelöléssel illetett alany se ugyanarra a személyre – esetenként nem is személyre – vonatkozik. Az ilyen esetekben az elbeszélő megbízhatósága válik kérdésessé (vö. megbízhatatlan elbeszélő), valamint a szöveg megalkotottsága kerül az előtérbe (ahogyan a kauzalitás megtörése kedvelt eljárása a nem természetes narrációknak is).

A kauzális kapcsolatok grammatikai megfelelői a következtető, magyarázó mellérendelések, valamint az ok- és célhatározói alárendelések. A kvantitatív vizsgálat (vö. számítógépes narratológia) eredményei szerint e tagmondatkapcsolatok hiánya vagy kiugró száma egyaránt a hagyományos ok-okozatiság felülírásával, akár elutasításával jár együtt. Előbbire példa lehet Mészöly Miklós korai munkássága (például Saulus című regénye), amelyben a tagmondatok között kidolgozatlan marad a logikai viszony, ami a francia egzisztencializmus főbb belátásai, az abszurd létezés és az indokolatlan cselekedet (action gratuite) hatásos színrevitelét eredményezi (Szemes 2021). A másik véglet prototipikus példái Kertész Imre és Krasznahorkai László regényei (vagy Nádas Péter Emlékiratok könyve című munkája) lehetnek, ahol a magyarázatok nagy száma éppen azok konstruáltságára hívják fel a figyelmet, és egyfajta lezárhatatlanságot eredményeznek, hiszen bármeddig folytathatónak tűnnek. (Uo.) Mészöly Film című regénye a két eljárás vegyítéseként értelmezhető: egyszerre tisztázatlanok a kapcsolatok a történet egyes síkjai, szereplői között, és egyszerre kínál fel a szöveg több, egymásnak ellentmondó magyarázatot. „A Film szövege nem más, mint önmagukban értelmes motívumok sejtető s épp ezáltal értelmes kauzalitásukat szétzúzó kapcsolások megformált összege. Itt a sejtető kapcsolat maga a megszakítás. Sőt, gondolhatnánk akár azt is, hogy a kapcsolat teremtése különböző egymástól távoli események, alakok között: gyanúsítás, látványok felidézte rágalom (amelynek jelentőségéről később szólunk). Összefüggés és koncepció keresése által keletkezik az összefüggés- és értelem-nélküliség (…) A Film azt a kérdést tematizálja, hogy voltak (vannak-e a dolgok) személyek vagy sem, továbbá azt, hogy vajon miért rendezhetők el tetszőlegesen?” (Balassa 2009, 62-78.)

A kauzalitás szándékos megbontása mellett bármely oksági viszony egyértelműsége is megkérdőjelezhető. Ugyanis az ok meghatározásához már mindig is szükség van az okozatra, amely ezáltal időben megelőzi az okot, legalábbis az értelmezés folyamatában. (Az ok utólagosságának képtelenségét a latin „filius ante patrem”, azaz „fiú az apa előtt” mondás fejezi ki, amely képtelenség azonban logikailag feloldható: csak a fiú teszi apává az apát – ez a logikai megfordítás Esterházy hivatkozott regényében is központi szerephez jut: Balassa 2003, 52.) A dekonstrukciós irodalomtudomány az oksági kapcsolat ilyen körkörösségére hívja fel a figyelmet (Chase 1978, 218); ahogyan Tzvetan Todorv is arra mutat rá, hogy nem egyértelmű a jellemvonások és a cselekedetek közül melyiket tekintjük oknak és okozatnak egy narratíván belül (azért gonosz, mert így cselekszik, vagy azért cselekszik így, mert gonosz). (Todorov 2018, 32) A másik oldalról nézve nem csak a lezárás szükséges az okozatisághoz, hanem fordítva is, „az állapotváltozásként felfogott történet befejezettségének, lezártságának élményéhez is hozzátartozik annak megértése, hogy miért éppen itt és így van vége, mi okozta az egyensúly megbomlását és helyreállását” (Kovács és Papp-Zipernovszky 2014, 46) Ennek megfelelően a cselekmény lezáratlanságát eredményezi, ha az ok-okozati összefüggések nem kerülnek kidolgozásra a történet elemei között, vagy ha egyszerre több lehetséges magyarázatot is fenntart egy szöveg.