séma és forgatókönyv [a. schema and script, f. schéma et script, n. Schema und Scripts]

A séma eredetileg filozófiai (Kant), később pszichológiai terminus (Bartlett és Piaget), mely az 1970-es évektől kezdve vált a kognitív kutatások központi fogalmává. A megismerés számos területének leírásában megjelent, így az észlelés, az emlékezet, a mozgás, a szövegértés és a szociális kogníció elméleteiben is fontos szerepet tölt be. Olyan mentális adatstruktúrát vagy szervezett ismerethalmazt jelöl, mely általánosított formában reprezentálja a valóság egy szegmensét. Dinamikus absztrakt modell, mely az új tapasztalatok fényében módosul, ugyanakkor irányítja is a kognitív folyamatokat, és pl. meghatározza az észlelést és az emlékezeti folyamatokat (könnyebben észrevesszük és bevéssük azt az információt, ami beilleszthető egy már meglévő sémába). Funkciója, hogy egyszerűsíti és rendszerezi a környezetből érkező összetett információhalmazt, megkönnyíti az információ tárolását, valamint a gyors és helyzetnek megfelelő cselekvést. Amennyiben ezek a sémák gyakori, viszonylag standardizált cselekvés- és eseménysorozatokat reprezentálnak, akkor Roger C. Schank és Robert P. Abelson nyomán szkripteknek (forgatókönyveknek) is nevezzük őket. A szerzőpáros híres példája az éttermi látogatás forgatókönyve, mely leírja, hogyan néz ki a nyugati kultúrában egy átlagos éttermi szituáció.

Az irodalomtudomány az 1990-es években, a kognitív narratológia klasszikus korszakának elején adaptálta a séma és a szkript fogalmát és többek között azt vizsgálta, hogy az olvasó irodalmi konvenciókra, pl. a narratív közvetítésre vagy az elbeszélő műfajokra vonatkozó tudását reprezentáló sémák hogyan alakítják az olvasás folyamatát. A séma fogalma a későbbi, a megismerést testi és környezeti beágyazottságában leíró (embodied és embedded) ún. posztklasszikus elméletek számára is jól hasznosítható, és alkalmas például a narratív fordulat és az ehhez kapcsolódó kognitív-érzelmi hatás, a meglepetés leírására.

H.M.

Irodalom

  • Anderson, Roger C., és David P. Pearson. 1984. „A schema-theoretic view of basic processes in reading comprehension”. In Handbook of reading research, szerkesztette David P. Pearson, 255–91. New York: Longman.
  • Horváth, Márta. 2019. „Koherenciateremtés, koherenciatörés, meglepetés. Bodor Ádám Konyhatitok című novellájának kognitív narratológiai elemzése”. Literatura, 2019 (3): 439–49.
  • Jahn, Manfred. 1997. „Frames, Preferences, and the Reading of Third-Person Narratives: Towards a Cognitive Narratology”. Poetics Today 18 (4): 441–68.
  • Johnson, Mark. 1987. The Body in the Mind: The Bodily Basis of Meaning, Imagination, and Reason. Chicago: Chicago University Press.
  • Kövecses, Zoltán. 2021. „Testesültség (embodiment) a nyelvben és gondolkodásban – kognitív nyelvészeti megközelítés”.Replika, 2021 (121–122): 49–61. DOI:10.32564/121-122.4.
  • Lakoff, George. 1987. Women, Fire, and Dangerous Things: What Categories Reveal About the Mind. Chicago: Chicago University Press.
  • Minsky, Marvin. 1975. „A framework for representing knowledge”. In The psychology of computer vision, szerkesztette Patrick Henry Winston. New York: McGrawHill.
  • Rossholm, Göran. 2017. „Causal Expectation”. In Emerging Vectors of Narratology, szerkesztette Per Krogh Hansen, John Pier, Philippe Roussin, és Wolf Schmid, 207–28. Narratologia, 57. Berlin, Boston: de Gruyter.
  • Schank, Roger C. 1995. Tell me a story. Narrative and intelligence (Rethinking Theory). Evanston: Northwestern University Press.
  • Schank, Roger C., és Robert P. Abelson. 1977. Scripts, Plans, Goals and Understanding: an Inquiry into Human Knowledge Structures. Hillsdale, NJ: L. Erlbaum.